A ló alapszínétől eltérő, jellegzetes alakú foltok, csíkok, amelyek a lovak azonosítására szolgálnak. A fejen található jegyek közé tartozik a tűzött homlok, a virág (szabálytalan fehér folt), a csillag, a megnyúlt csillag, a tűzött orrhát, az orrcsík, a keskeny v. széles hóka, a lámpás fej (a pofára is lehúzódó széles hóka), a piszra (a felső ajkon festékmentes folt), a szárcsa (az alsó ajkon festékmentes folt), a tejfeles száj (mindkét ajak festékmentes), a békaszáj (a festékmentes, rózsaszínű ajakon sötét foltok). A lábon előforduló jegyek a sarokvánkosban, a pártában, a csüdben találhatók. Félszárig keselynek v. harisnyásnak mondják, ha a lábtőn v. csánkon felül kesely, fehér lábú, ha ennél is magasabban kesely. A festékmentes pata elnevezése viaszsárga, a sávokban festék nélküli a sávozott pata. Parlagi lovon gyakori az alkaron, a csánkon és a lapockán a harántirányú, sötétebb színű csíkoltság. Sötét csík a gerincen a hátszíj (szíjaltság). Almázott a ló, ha törzsén a rövid szőrök között a féltenyérnyi, világosabb, kerek foltokat sötétebb színű udvar veszi körül. Sárga és pej lovak testén néha sötétbarna v. fekete foltok láthatók.